Elátkozott szerelem - Lost and delirious (2001)
Először is le kell szögeznem, hogy milliószor láttam. Az első alkalommal kb. egy fél éve, amikor a film végéhez érve szavakat nem találva csak bámultam magam elé, hogy mi a jó ég volt ez, és hogy hogy mertek így befejezni egy filmet. Spoilerek nélkül írok, hátha valaki kedvet kap hozzá, szóval aki nem látta még az olvassa el bátran amit írok, semmi titkos nem lesz benne.
Mary (Mischa Barton) bentlakásos lány suliba kerül, ahol a szobatársai Paulie (Piper Perabo) és Tori (Jessica Paré) lesznek. A két lány teljesen ellentéte egymásnak, de amint tudjuk: az ellentétek vonzzák egymást. Minden tökéletes Paulie és Tori között, mígnem egy reggel a Tori húga benyit a szobába és egy ágyban találja a nővérét Paulieval. Tori erőteljesen tiltakozik a leszbikus jelző ellen, így meg is akarja szüntetni a kapcsolatot Paulieval, ámde Paulie nem adja fel. Paulie végül egy sebesült madár ápolásába fog, hogy így is elterelje a gondolatait Toriról, illetve, mert a szabadságot és némileg önmagát látja a madárban.
Ami miatt először is nagyon tetszik a film, az az, hogy Paulie kiáll amellett, hogy Őt ne címkézzék föl. Ő nem leszbikus, Ő csak Paulie, aki szerelmes Toriba. Nem tudom, hogy számít-e ezen a téren, de a rendező maga is leszbikus. Így sokkal jobban átjöttek az érzések, a sok fájdalom, a szenvedély és az a keserédes boldogság, amelyet Tori és Paulie érzett kapcsolatuk tetőpontján. Mindannyian éltünk már át olyat kortól, nemtől, illetve szexuális beállítottságunktól függetlenül, mikor kavarognak az érzéseink. Mikor olyan, mintha az agyunk egy légüres tér lenne és a pozitív illetve negatív gondolatok össze-vissza cikáznak megbénítva józan ítélőképességünket. Ez a film tökéletesen bemutatja, illetve próbálja bemutatni ezt. Paulie nem kapaszkodhat semmibe, mindent elvesztett ami eddig számára fontos volt.
Gyönyörű, de mégis oly felkavaró. Piper Perabo karaktere, Paulie fakad ki az egyik órán, mikor a szerelmet kell jellemezniük. Elhangzik az, hogy a szerelem a pénz, a szex és egyéb marhaságok, de Paulie az, aki kimondja az igazat, a színtiszta igazat:
"A szerelem csak van. Csak van! Semmit sem tehetsz ellene, mert ez az oka, amiért itt vagyunk. Ez a létező legmagasabb pont, és ha egyszer már fent vagy, mindenki mást alattad látsz. És ott figyelsz moccanás nélkül, mert ha megmozdulsz, leesel."
És igen! Ez a szerelem! Nem tehetsz ellene semmit, nem kontrollálhatod, nem kapcsolhatod ki. A szerelem kialakul ha akarod, ha nem. Nincs olyan, hogy eldöntöd, hogy te most XYba leszel szerelemes, mert az akkor minden, csak nem szerelem. Szóval Paulie karaktere adja azt a keserédes utóérzést, amit újra és újra át akarsz élni.
Igazán bátor film ez. Két lány, két nő szerelme - ha bár lassacskán egyre elfogadottabbá is válik, de nagyon sokan a mai napig ellenzik a homoszexuális kapcsolatot - ilyen részletesen ábrázolva. Mindenki megakar felelni a társadalom elvárásainak, mindenki beakar illeszkedni, senki sem akar a gúnyolódás, bántás célpontja lenni. Nem mennék bele jobban a homoszexualitás témába, mert akkor hosszú-hosszú sorokat írhatnék, de még azt el kell mondanom, hogy egy tökéletes világban mindenki azt szeret, akit akar és senkinek nincs ebbe beleszólása, főleg nem idegeneknek. Mikor azt írtam, hogy bátor, nem a The L Word-féle bátorságra gondoltam, - hogy az elsők voltak a televíziózás történelmében, akik komolyabban (főleg) a leszbikusok érzéseit és életét vitték képernyőre - hanem hogy ilyen merészen tudja ábrázolni az érzelmeket (tudom, tudom már írtam az érzelmekről blabla).
Piper Perabo csodálatos színésznő, melegként is helytáll (az Imagine me and you c. filmben is jó volt Lena Headey oldalán) és büszkén LMBTQ támogató. Valójában ezt nem szabadna bevallanom, de Mischa Barton és Jessica Paré neve eddig számomra ismeretlenül csengett, így nem is igazán tudok róluk véleményt mondani.
